Tádááámmm!!!

Nőtt, nőtt, elérte a vízfelszínt, és ma reggelre kinyílt! Nem más, mint a tündökletes tavirózsánk szépséges virága. Bár fehérnek vettem, halovány rózsaszín, pont amilyen álmaimban:)))
Íme a Tökéletes Szépség:

                                                                                                                                                            
                                                                

  
Gülüke is kapott 3 új kispajtást, és jelentem nagyon vígan vannak. Remek az étvágyuk, így hamarosan elérik a lefényképezhető méretet:)))))


Ezennel a dézsató-projektet sikeresnek nyilvánítom!!!!

Dézsató - tapasztalatok

Na, úgy tűnik beállt a dézsatavunk ökorendszere, de ez nem volt egyszerű!

A múltkori bejegyzés óta a következők történtek:
- új vizet kapott a növény, majd egy hét elteltével 2 halat hoztunk, hogy elpusztítsák az ipari mennyiségű szunyoglárvát.
- a 2 hal 4 órán belül elpusztult, nyilván oxigénhiány következtében....:(
- kisállat-kereskedésben utánajártam, mivel lehet élhetővé tenni a vizet nem csak a szúnyogok számára (mert abban már nagyon jók vagyunk)...

Kiderült, hogy mindenképp levegőztetni kell egy ekkora vízben, mert még a kisebbfajta kerti tavak sem képesek egyensúlyt kialakítani önállóan. Persze a dézsába tökéletesen elég egy akváriumba való levegőztető, 3500 Ft. körül volt annak az ára, amit nekem ajánlottak. Ezzel - és a többi nálunk kapható modellel - csak az az egyetlen bajom, hogy hálózatról kell működtetni, ami eléggé elriaszt engem. Nagy zöldek lévén, már korábban kinéztem napelemes szívattyúkat a leendő tavunkhoz, így a német Ebay-en kiválasztottuk és levadásztuk a napelemes, de akkura is töltő tavi szökőkutat. Postaköltséggel együtt került 4500,- Ft-ba!!!!! Ez a modell 10 órát képes egy töltéssel akkuról menni, kipróbáltuk, és tényleg! :P

Még a szökőkút beszerzésének ideje alatt kivettem a könyvtárból a Tódoktor című könyvet, és ebből megtudtam, hogy a dézsát is érdemes tófóliával kibélelni, hogy ne oldódjanak a vízbe különböző káros anyagok. Ok, ne reszkírozzunk, elmentem tófóliáért (pedig mennyire szerettem volna, ha csak a fa van és a víz....), és vettem fél métert a 4 méter széles fóliából. Ennek métere 3000,- Ft, ezért döntöttem úgy, hogy inkább ragasszunk. A tófólia ragasztó 700 Ft. DE! ahol csak 2 réteg kerül egymásra, és nincsenek sarkok vagy hajlatok, ott tökéletesen össze lehet olvasztani a két réteg fóliát a vasalóval! Olyan lesz, mintha egy darab lenne, tényleg szuper, érdemes kipróbálni!
Végül bekerült a tófólia a hordóba, majd újra feltöltöttük vízzel. Aztán kipróbáltuk a szökőkutat, ami azonnal a gyerekek kedvence lett:) Naponta többször állnak ott félórákat, és dugdossák a kezüket alá....:)))
A napelem nagyon érzékeny, ezért a legkisebb árnyék is elapasztja a vízfolyást, így napokig tartott, míg kikísérleteztük az ideális helyét.  Persze a töltést az árnyék vagy a felhők nem befolyásolják, csak a víz megmozgatásához kell tökéletesen tűző nap. Ennek tudatában teljesen megértem, hogy a német eladta.... Arrafelé ritkán tűz tökéletesen a nap:P

Mikor már egy hete működött így üresen a víz, és annak a forgatása, lelkesen hazaszállítottam a tavirózsát, némi csótagazt (ez az, ami a víz alatt termeli az oxigént) és egy darab gülüszemű halat, meg egy potyautas csigát. A tavirózsa nagyon szép állapotban volt, új bimbókkal és sok új levéllel. Mielőtt beleeresztettem volna a hordóba, gondosan levagdostam a régi és bomló szárakat, leveleket. A halacskát először zacskóstul raktam a vízbe, és csak néhány óra múlva engetük ki, akkor viszont nagyon izgultam, hogy megmarad-e. Közben vadul zubogtattuk a vizet a szökőkúttal. Szerencsére mindent rendben találhatott, mert azóta is vígan van, és rendes kis halacska módjára úszkál le-föl, a mi legnagyobb örömünkre. A hét végén kis társat is kap, hogy ne unatkozzon:)

A kis dézsató előlépett kedvenc családi szórakoztató egységgé, rendszeresen kijárunk csak azért a folyósóra, hogy bámuljuk a vizet és a halat. Nagyon relaxáló, tényleg nehéz elszakadni tőle:))) És olyan széééép!!!!

Még virág nélkül is olyan bájos.... A csövet még variálni fogjuk, hogy szebb legyen.

Amióta megy benne a vízforgató szökőkút annyira tiszta a vize, hogy az aljáig lelátni, így a bimbókák fejlődését is követni lehet.

Nagyon szeret a levelek alatt bujkálni.

Gülüszemű:)

Ha eddig nem mertetek belevágni egy kicsi tó elkészítésébe, akkor csak biztatni tudok mindenkit, hogy bátran kezdjen hozzá, mert nagyon-nagyon megéri a végeredmény!

Hortenzia dugványozás: tapasztalatok

Lassan eltelik a 6 hét, ha mindent jól csinálunk, ekkora már gyökeret eresztenek a dugványok.
Azt nem merném állítani, hogy mindent jól csináltam, de azért néhány elültetett hajtás úgy tűnik megfogta, és hozza az új leveleket. Azért nem ment minden zökkenőmentesen, hiába írták, hogy 80 %-nál jobb arányban fogják meg a ledugott hajtások...
Nézzük én miket rontottam el, így első nekifutásra.
A dugványozásnál mindent jól csináltam, esetleg az ültetőközegbe kellett volna kicsit több homokot vagy kavicsot kevernem, hogy lazább legyen. Az öntözést viszont eltúloztam, mert a "ne hagyjuk kiszáradni" nekem azt jelentette, hogy tartósan nedvesen tartottam a földjüket. Ez rossz ötlet, mert csakhamar egy csomó dugvány kirohadt. Rájöttem, hogy szerencsétlen gyökér híján nem tudja rendesen felszívni a vizet (sem), így az állandóan nedves földben szétrohad a szár. Szóval a földnek csak nagyon picit nyirkosnak kell lennie, éppen csak ne legyen porszáraz!
Másrészt a dugvány nagyon érzékeny a páratartalomra, ezért nem ideális hely számára a katlanszerű függőfolyosó, még úgy sem, hogy végig árnyékolva tartottam, külön kis kuckóban. Sokkal jobban szeretnek dús, párás növényzet között, így egy adag át lett telepítve szüleimhez, ahol egy fa alatt a sűrű bozótosban igen vígan vannak. Másik adag anyósomhoz került, szintén elég vegetatív környezetbe, ők is jól érzik magukat. Szóval ha tehetjük, akkor egész nap árnyékos, sűrű, zöld levelek közé tegyük a dugványainkkal teli cserepet, és még így is borítsuk le egy zacskóval. A nejlon nem csak a túlzott párologtatástól óv meg, de a túlzott csapadéktól is. Nagyon jól jött a folytonos esőzés idején, mert a föld így nem ázott át, és a növénykék nem rohadtak el. Viszont amint elállt az eső, szellőztessük a dugványokat, ilyenkor optimális a páratartalom!
Az utolsó tapasztalatom, amit még megosztanék, hogy sok-sok bokorról gyűjtve hajtást azt vettem észre, hogy legkevésbé a lilás-kékek bírják, ezek bizonyultak a legérzékenyebbnek mind a túl sok vízre, mind a kevés párára. A tiszta fehér és a ciklámen színű, valamint a halvány rózsaszín sokkal jobban teljesített, és még a folyosón uralkodó cudar körülményeknek is ellenállva meggyökeresedtek.
Még néhány hét, és szétültetem őket, remélem értékelhető gyökérzetet tudnak majd felmutatni addigra a kis drágáim! Természetesen akkor majd újabb beszámolóval jelentkezem:)

Ezt a remekbe szabott képet sikerült csinálnom a folyosón edzett dugványokról. Jól látszik, hogy a levelek nem igen bírták a strapát, viszont megindultak a hajtások, azaz nagy baj nem lehet!

Zárva!

Zárható lett a ház! Azaz majdnem, de a nagyobb testű állatok, mint kutya és macska, már több mint valószínű, hogy nem jutnak be. Pedig mennyire szerették bent elvégezni a dolgukat.....
Aki viszont feléri a kilincset, az még mindig szabadon bejuthat, mert bár az átmeneti bejárati ajtó a helyére került, kulcs még nincs hozzá. Hogy is történt mindez? Figyeljetek!
Néhány hónapja megérkeztek az ablakok, és bekerültek a helyükre. Igaz a 3 teraszajtó nem a megfelelő magasságba lett beszerelve, de mi az nekünk, seperc alatt átrakják majd, ha megjön a bejárati ajtó. Ami szerdára (ekkor hétfő volt) itt is lesz. Mondjuk arról nem volt szó, hogy melyik szerdára, beismerem.....
Pénteken felhívtuk a gyártót, mikor jön az ajtó? Óóóó, hát még most fogják kiszerelni az előző helyéről, de aztán azonnal hozzák. Ekkor derült ki számunkra, hogy ez az átmeneti ajtó-dolog úgy működik, hogy a gyárnak van 2 db. bejárati ajtaja, ezeket szállítják mindenhova. Ezeknek az a szerepük, hogy addig szerelik fel a megrendelőknél, amíg az építkezés végeztével be lehet rakni a végleges, egyedi igényre gyártott ajtót. Így megkímélve az amúgy nem olcsó darabot az esetleges sérülésektől. Ezt a lehetőséget ők ajánlották fel, mi pedig boldogan kaptunk rajta.
Szóval még másik házon van, ok. De nyilván a másik ház ajtónyílása nem egyezik pontosan a mienkkel, ezt vajon hogyan hidalják át? Egy hét elteltével ez is kiderült, mikor újfent érdeklődtünk. Igen, már visszaszállították a gyárba, de még át kell alakítani a nekünk szükséges méretre. De aztán azonnal küldik!
Újabb várakozással töltött hét, újabb telefon. Sokadjára sikerült csak elérni a kontakt embert, aki vázolta a sajnálatos helyzetet, miszerint az ajtó rendben elkészült, készen is áll a szállításra, de nincs autó, amelyik elhozza. Mert a tulajdonos, akinek sok másik cége is van, becsődöltette a gyárat, ami nem szűnik meg, csak más formában működik, viszont a vagyona zár alá került, így az autók is....stb.stb.stb. Most vagy megszervezzük mi a leszállítást, vagy majd egyszer ők bérelnek egy fuvarozót és valamikor, a közeli jövőben (bruhahahahahaaaaa) elhozzák. Pfffff!
Először vártunk. Lehet, hogy tényleg elhozzák. Aztán meguntuk, és megkerestük fuvaros barátunkat, vajon megy-e arrafelé szabad kapacitással. Végül kevés szervezés után oda jutottunk, hogy egy alkalmas felvevőhelyre elhozza a gyártó, onnan pedig a barátunk szállítja le az itteni telephelyre. Onnan már a gyárral szerződött szakik fogják a házhoz kihozni és egyben beszerelni.
A szállítás része gyorsan le is zajlott, ezután már csak a szakikra kellett várni 3 hetet(!), hogy alkalmas legyen a beszerelés. Jöttek is múlt hét pénteken szerelni!
Én pedig mentem ki ellenőrizni, mert ugye a teraszajtók áthelyezése is repertoáron volt. Mikor kiértem, első kérdésként nekem szegezték, hogy van-e kulcsom az ajtóhoz?
Öööööö, nincs, még nem is láttam az ajtót. Ok, semmi gond, szét tudják csavarozni, csak nem lesz zárható, de nyilván ez nekem nem gond! Ó, hát persze hogy nem!!!!! Hogy is lenne az????
Gyors telefon, gyárból készségesen biztosítottak róla, hogy bár lövésük sincs hol lehet a kulcs, de küldenek egy komplett új zárat.  Hah!
Ezután beillesztették a bejárati ajtót, pontosan egy centivel magasabbra, mint a megbeszélt 16 centi, viszont a teraszajtókat 18-ról lerakták 16-ra. Félsiker! Mondjuk barátságosan megbeszéltük, hogy nem is baj, hogy nem sikerült pontosan az ajtó, úgyis csak átmeneti, és ki lesz cserélve.... Nos igen, ez igaz, de vajon miért könnyebb 17 centire rakni, mint 16-ra??? Megfoghatatlan......
Az ember rendszeresen számíthat ilyen megmagyarázhatatlan, viszont törvényszerű alakításokra ha építkezésbe fog, és én már kezdem is észrevenni magamon, hogy egyre jobban viselem. Már csak értetlenkedem, de nem füstölgök, és nem is akarok szétrobbanni. Próbálom a jót meglátni, ha az építkezésnél nem megy, akkor az élet más területén... Különben megzakkannék....:))))))))
Szóval most várunk a zárra, de ez tényleg részletkérdés....